2. Alkalom November 18.

2017.11.18. szombat – 2. alkalom

Rajzi feladat:

Installáció:
Őszi, elhaló, elhulló növényekből  álló “csendélet”, rajta körbefutó vékony selyemkendővel.
A Növények, termések tömege képezte azt a tömeget, melyet “föld”-ként fogtunk fel; olyan földként, mely az elhulló virágokból, levelekből, egymást átható folyamatokból áll össze termékeny talajjá, heterogén elemekből (pl. napfénnyel átjárt vagy éppen sötét, vizes tömegű növényi részekből).
Ez a föld-massza szerű egy stabilitást kell hogy adjon azáltal, hogy van egy sokféleségből álló megdolgozottsága. Megpróbáltunk egyaránt hűek lenni a külső, látható organikus formákhoz és a bensőnkből előhozott érzetekhez is,  ez utóbbi esetében olyan rajzi gesztusokat kerestünk, amik tömegszerűvé teszik a kompozíciót, meghagyva az organikusságot is.
Ezen a megdolgozott, stabil tömegszerűségen fut körbe a vékony “selyem-folyó”, melyet -az előző ábrázolásmódtól merőben eltérően- a folyamatos továbbáramlás gesztusaival, “tisztaságot hordozva” igyekeztünk ábrázolni.
A rajzi feladat azt az élet-folyamatot érinti, amikor valami kiválik, leüllepszik, összeérik, ezzel stabilitást ad és az új élet talaja lesz.
Szín-stúdium:
A rajzi feladat átvétele, melyben a fent leírt érzeteket színekkel követjük végig. A csak a színekben lévő erőt hívjuk segítségül, hogy a rajzi kompozícióra támaszkodva tanulmányozzuk kétféle szín megjelenését a fenti témán.
A két szín: A stabilitást adó “föld”-nek egyfajta agyag-szerű, kő-zöld színt adományozunk, melynek tört, kevert, finom színéhez sok keveréssel és céltudatos figyelemmel kell odadolgozni magunkat, lélekben megtartva az érzetet, hogy sok keveréssel, egymást-áthatásokkal szülessen meg, ahogyan a föld gazdag és termékeny anyaga is létrejön.
Finom komplementerhatásokat is használunk; a szűrt, pasztelles zöldekhez barackvirág-rózsaszíneket adhatunk, ez a legrövidebb út.
A körbefutó tiszta áramlást az előbbi színkeveréket alkotó egyik színnek (javasolt a rózsaszín-világosbíbor)  valamely tiszta fényteli  árnyalatával festettük. Átélhettük, ahogy – a keverés során stabilitást is adó – egyik szín-erő önmagában felfénylik és miközben rokon a környezete színével, mégis tiszta, “új” életet tud vinni a képbe.
Kiss Viktor