5. Alkalom Február 17.

Februári stúdium összefoglaló.

Rajzi feladat:
Élő, egészalakos modell alapján rajzoltunk. Az első feladatnál elsődleges célunk az volt, hogy fellazítsuk a mereven a körvonalhoz kötött látóerőnket azáltal, hogy a tett; a ‘kereső’ rajzolás életszerűségében feloldódik látóerőnk, és az először kérlelhetetlennek tűnő körvonal az így keletkező homályban (keresővonalak, -formák finom sokasága) szabadabb életet kap. így kevésbé tapad le látásunk a légüres térben, ld. a fehér papíron húzott “végleges” körvonal. így több tere van a látóerőnek a  továbbiakban is láttatni a szemünk számára a merev látvány mögött az inkább a képzelet számára hozzáférhető formákat -amik érzékeltetésével, keresővonalakkal való bátor bejárásával- a motívum formai értelme jobban feltárul.
Tehát megpróbáltunk az elsőre adódó, megfellebbezhetetlennek tűnő tárgyszerű körvonalak másolása helyett rajzi életet vinni először a lapra, majd ebbe szépen “beleereszteni” a motívumot, s így az arányok egymáshoz való viszonyára is jobban tudtunk figyelni.
Ez alkalommal a rajzi és a festészeti feladat között egy színkeverési gyakorlatra került sor, mely egy egyszerű alaphelyzetből indult ki; A paletta egyik végére cinóbert, a másikra közép-szürkét helyeztünk, és fokozatos átmenetet képeztünk közöttük. Ezekből 4-6 ponton, jól “megnevezett” keverék-színeknél “a palettán lefelé” kivilágosítottuk fehérrel az adott keverék-színeket, és tanulmányoztuk az így adódott színsor átmenetét a primer átmenethez képest. Ezekből a szín-karakterekből vettük a színvilágot a festészeti feladathoz.
A festészeti feladatban újra a rajzi motívum alapján festettünk, a színkeverési gyakorlatban előre “betárazott” színekkel.
A cinóber mellett a szürke segítő jelenlétére, semlegességére azért volt szükség ebben a festésgyakorlatban, hogy megfigyelhessünk egy szín -ezúttal a cinóber- színerejét különböző erősségi fokozatokban egy másik “akaratteli” szín belejátszása nélkül. Hogyan viselkedik egy érzékeny emberi motívumon ereje teljében, és hogyan, amikor a szürke által pasztelles világúvá “törve” jelenik meg? milyen amikor a szürke a cinóberben lévő pírt maga alá temetve mintegy “parázslik”?
Gyakoroltuk azt a festői erényt, hogy pontos színeket képezzünk, és ezek jól használható tulajdonságait kamatoztassuk a képen, tudjunk úrrá lenni a nem kívánt keveredéseknek, a “koszolódásnak”, ez a színkezelés higiéniájához tartozik.

Kiss Viktor