Az ábrázolás szintjei
Szükséges, hogy korunk művészetében a szellemi világgal való tudatos viszonyból alkossunk. Ezt nevezzük spirituális művészetnek.
*
A szellemi világról alkotott szemlélet és a szellemi világ kinyilatkoztatásainak ismerete azonban nem elégséges az új, spirituális művészethez. Ennek kezdete csak az lehet, ha átlépjük a határt, s a szellemben alkotunk, vagyis az alkotás folyamatát magát kell a szellemi lényszerű jelenlétéig emelni. Ez lehetséges és megtapasztalható.
*
Ahhoz, hogy tisztán lássunk és el tudjunk igazodni a művészet különböző spirituális áramlatai között, azt kell megvizsgálnunk, hogy az alkotó miként viszonyul az alkotás során a lelki-szellemi világhoz! Mi történik valójában vele, benne és általa? Előfordulhat, hogy egy alkotó valamely spirituális világnézet értelmében beszél, mert szavai, mondatai és fogalmai a szellemi világra vonatkoznak, ugyanakkor a művészi alkotása során, magát az alkotói folyamatot mégis az érzéki-fizikai látványhoz köti, vagy egyszerűen csak geometrikus ábrákat színez ki, mert azt gondolja, hogy ezek mágikus erővel bírnak, de ő maga az alkotói folyamatával ebben nem vesz részt.
Ilyen ellentét, vagy szétcsúszás előfordulhat a szellemi átélés és az alkotásba való jártasság között. Világosan kell látni, hogy ez két külön világ! Nincs összekötve! Birtokolhatja valaki az eleven alkotás képességét anélkül, hogy a szellemi-morális világot tudatosan élné át, s cselekvővé válhat valaki a szellemi világban anélkül, hogy a művészi alkotásban is magasrendű műveket hozna létre.
*
Szét kell választanunk a szellemi élmények minőségét és fokozatait, valamint a művészi ábrázolás minőségét és fokozatait!
*
A festészetben határozottan megkülönböztethető az ábrázolás három fokozata, szintje: a fogalmi ábrázolás, a lelki ábrázolás és a morális ábrázolás.
Ezek a festő mesterségbe való beavatottság szintjei.
Antropozófus művészetről a fogalmi ábrázolás szintjén akkor beszélünk, ha az antropozófia, illetve Rudolf Steiner által kinyilatkoztatott szellemi világot fogalmi képszerűségben mutatja fel, mondhatni illusztrálja.
*
Az antropozófus művészetről a lelki ábrázolás szintjén akkor beszélünk, ha az alkotó eszközök elevensége él a lélekben, s ezzel a színek és formák által megelevenedett lélekkel az antropozófia által kinyilatkoztatott szellemi világ felé fordul, vagyis fokozottabban átéli, bensőségesebbé teszi a maga számára a szellemi közléseket.
*
A harmadik szintre, a morális ábrázolás szintjére akkor jut el az antropozófus művészet, ha a személyes lelki elemen túljut, s felemelkedik az imagináció szintjére. Valójában csak ekkor tudja megvalósítani, hogy a festészet alkotó eszközeit, a színeket, formákat, a képiséget felemelje és önzetlenül felkínálja egy szellemi lény képies testiségének, hogy abban érzékileg nyilatkozhasson meg.
Innentől csatlakozik be a festészet szakmai fejlődési útja a spirituális fejlődés beavatási ösvényébe. Rég várt pillanat valósul meg, hogy a beavatás tudománya és a festészet gyakorlata egybeárad. A továbbiakban a festészet fejlődési útja, szintjei és fokozatai megfelelnek a korszerű beavatási út fokozatainak.
*
A festészeti ábrázolás fejlődése egyre bensőségesebbé válik. A gondolat és az érzés szférái után az akarat morális szintjén támadhat fel az alkotás. Itt élheti át tudatosan önmagát az alkotásban.
Innentől egy új misztérium kultúra munkatársává válhat a művész, hiszen tevékenységével a test újra igévé kezd válni.
*
Kiszabadult önnön lelki hajlamainak démonikus erőteréből és az ember magasabb rendű fejlődését szolgálhatja.
Tehát van antropozófus művészet? Igen, van, méghozzá háromszorosan is van.
*
A művészet az antropozófia által megtermékenyítve egy új spirituális kultúrát, egy misztérium-kultúrát alapozhat meg. Az antropozófia önnön forrásaihoz vezeti el a művészetet, ahhoz az eleven, élő forráshoz, melyből minden organikus művészet fakad.