Megújított Keresztény Művészet
A tudati lélek korában különösen fontos, hogy a művészetet kiszabadítsuk a lelki önkifejezés és a társadalmi reflexiók zárt köréből. Szellemi szemléletünk számára fel kell táruljon a valóság, hogy a művészet éppen annyira a szellemi világ megnyilatkozása, mint amennyire az emberi lelkek önkifejezése.
*
A szellemi világ a festészet eszközein keresztül nyilatkozik meg. A színekben, formákban és a különböző képeken át erők áradnak felénk. Ezekkel kapcsolódik össze az ember kreatív teremtő akarata, s összhangjuk, együttműködésük hozza létre a festészetet.
*
Fel kell fedezzük, hogy miként áll középen a művészet alkotói gyakorlata: a lényszerű szellemi világ és az emberi én alkotó jelenléte között!
*
Lehetőség van arra, hogy ne csak önmagunk gondolati, érzésbeli és akarati impulzusainak kifejezésére használjuk a festészetet, hanem önmagunkon túl, arra is figyelhetünk, hogy mi tud megnyilatkozni tetteink által a szellemi világból.
*
Ez a megnyilatkozás nem kell, hogy misztikus legyen, nem kell, hogy énünk jelenléte nélkül történjen egy homályos lelki térben. Viszont méltatlan a művészethez az is, ha csupán hűvös, tárgyszerű gondolatok megjelenítőjévé válik. Gondolataink ábrázolása a legcsekélyebb mértékben hoz létre művészetet, s ez még akkor is így van, ha ezek a gondolatok a szellemi világra vonatkoznak.
*
Mind az intellektualizmus, mind a miszticizmus eltérítenek utunktól. Ezek szélsőségek, ahol megszűnik a művészet. De akkor hogyan kerülhet egészséges viszonyba a festészet a szellemi világgal? Beavatottá, vagy szellemi látóvá kell váljunk? Semmiképpen. Énünk erejét kell fokozni. Erőteljesebben és éberebben kell részt venni az alkotói folyamatban, hiszen az maga tudat fölötti síkon zajlik.
*
A szellemi világról tehát csak énünk jelenlétével alkothatunk. Énünk tapasztalatai vezethetnek. Ezeket a tapasztalatokat meg kell szerezni, ezek a tapasztalatok megszerezhetők. A festészet, mint szakma részét képezi.
*
Alkotó folyamatunkat tudatosan kell megragadnunk a szellemi világ fényénél.
*
A festészet valóban médium, az a köztes és közvetítő mezsgye, ami által összeköttetés teremthető Ég és Föld között. A festészet lényegét tekintve ezért Híd, Átjáró, Ösvény, Kapu, Ablak. Világok összekötője. Nélküle kettészakad a világ.
*
Nincs veszélyesebb gondolat, mint a festészetet szélsőségnek tekinteni! A „reális” élet „ideális” kiegészítőjének. A kőből-vasból való valóságot megszépítő álmodozásnak. Nem a kő és vas van középen, hanem a szellemi szemlélet.
*
A szellemi világról csak illusztrációkat készíthetünk, ha nem fokozzuk jelenlétünket, s nem emelkedünk a hétköznapi tudat tevékenysége fölé.
*
A szellemi közlések puszta ábrázolása még csupán kezdetleges szintje a művészetnek.
*
Az ember teremtő szabadsága, az ember szabadsága a teremtésben, az alkotó teremtésben feltétlen összeegyeztethető a szellemi világ megnyilatkoztatására tett erőfeszítésekkel. Ez csak látszólagos ellentét!