EURÓPAI VÁNDORKURZUS

Erneuerung-der-christlichen-Kunst (2)

ANTROPOZÓFIA ÁLTAL MEGÚJÍTOTT KERESZTÉNY MŰVÉSZET

Festészeti továbbképzés IV.
2019 Augusztus 12-18
Goetheanum, Dornach

Erneuerung-der-christlichen-Kunst (2)

Gyakorlatok az imagináció elsajátításához

  • Meg kívánjuk mutatni, hogy a festészet képalkotása felemelhető az imagináció szintjére.
  • Az imagináció olyan képi megismerési forma, amely szinte közvetlenül használható a festészetben.
  • A festészet eredendően rokon az imaginációval.
  • Az ősi, archaikus képek mind imaginatív alapon készültek.
  • A festészet útja a szellemi világ küszöbévé válhat, ha az alkotást felemeli a képi tudat fokára.
  • Az imagináció egzakt fantázia, objektív képzelet. Fejleszthető, tanulható képesség. Minden ember bír valamilyen ösztönös imaginatív képességgel, csak éppen nem tudja akaratlagosan, tudatosan létrehozni.

Festészeti továbbképzésünkön:

Új és különleges gyakorlatokat mutatunk be az imaginatív képesség fejlesztésére.

A művészettörténet számos festményén figyeljük meg az egyes imaginációk festői megformálását. A képolvasást összekötjük az imagináció észlelésének gyakorlatával. Előadások hangzanak el az imagináció kultúrtörténetéről a festészetben, s ezzel feltárjuk a festészet sorstörténetét is.

A festészeti gyakorlatunkban pedig közvetlenül dolgozhatunk az egyes imaginációkkal.


Összefoglaló a júniusi festészeti továbbképzésről:

AZ ANTROPOZÓFIA ÁLTAL MEGÚJÍTOTT KERESZTÉNY MŰVÉSZET

Festészeti továbbképzés III.
2019 június 13 – 16
Dornach, Goetheanum

A festészet gyakorlatában nekünk festőknek kulcsfontosságú kérdés, hogy hogyan jutunk a képhez.

A keresztény művészet megújításában arra törekszünk, hogy  a  magasabb képalkotáshoz, az imaginációhoz emeljük az alkotást.

Célunk, hogy a festészeti továbbképzéseken ennek metódusát fokról-fokra megismertessük.

A továbbképzés alapvetően a már gyakorlattal és tapasztalattal rendelkező festőművészeknek szól, de a komolyan érdeklődők is bekapcsolódhatnak a munkába.

A harmadik alkalom témája az ANGYAL és EMBER viszonya volt. A kompozíció alapját az ember és az angyal egymást átható alakja képezte.

Ezúttal még inkább hangsúlyt fektettünk arra, hogy olyan műtermi munkát tegyünk lehetővé, ahol az önálló alkotói folyamat áll a középpontan, mert csak így lehet eljutni a valódi kérdésekhez.

Az előadások témájában ezúttal egy gondolatnál maradtunk:

Hogyan van jelen az ember alkotás közben a gondolat érzés és akarat hármasságában?

Régen, az ókeresztények, éjjelente a katakombákban föld alatti utcákon, a holtak mellett ehaladva siettek összegyűlni a kis tereken. Ott részesültek a kultuszból és kapták meg a beavatást az új misztériumba. Ezt a föld alatti teret gondolataink holtterei alatt ma az emberi szív kamráiban találjuk. Ez az ember középpontja, belső szentélye, minden misztérium földi hajléka.

A közép kultúrája, a Krisztusi művészet ebből a központból indul ki. E nélkül nem lehet egészséges festészetet létrehozni.

A régi korok elmúltak, amikor a külső misztériumközpontokból áradt ki a bölcsesség, a kultúra, a művészet.

Ma ennek a színtere az emberi szívekbe költözött, meg kell tanulnunk érzékelni ebben a belső térben. Érzékelni a törekvő akaratot, az érzés színezetet, a gonolatok lényét.

A művészet  akkor támadhat föl, ha azt a művészek az  önzésből kiszabadítják és szabad akaratból újra az emberi kultúra szolgálatába állítják.
Az uralkodó luciferi és ahrimani kultúra helyett, de legalább mellett, meg kell erősíteni a közép, az emberi fejlődést szolgáló kultúrát. A szívből kell jöjjön ez a művészet, ez a kultúra, mert csak ez fog gyógyítani.

Ma az ihlet forrását újra meg kell találni.  A keresztény művészet megújításának középpontjában az imagináció gyakorlata áll.