IMAGINÁCIÓK

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

ÁLDOZATHOZATAL
Régen az ember a vérén át emlékezett a távoli múltra.
Ősök sorsát hallotta vére lüktetésében.
Ma amnéziában élünk, süketen a múlt, és vakon a jövő felé.
Az Áldozathozatal azt az időtlen pillanatot mutatja, amikor tudatos lelki tartalmat öntünk a vér titkos összefüggéseibe és akkor:
mögöttünk felemelkedik az Angyal, kicsiny lényünket hordozva.

 

ANGYAL EURÓPA FÖLÖTT

Minél nagyobb az emberek egymást meg nem értése,
minél nagyobb a szociális agresszió, minél védtelenebbek
vagyunk a technikával szemben, annál közelebb húzódnak
hozzánk az ANGYALOK. Keresik az ember-szívek melegét.
Itt látható közülük egy, akinek lépte alatt beszakad a föld,
s újra láthatóvá válnak a TEMPLOMOK.

V Í Z R E B O C S Á T Á S

/A “Gyerekkor” című képhez/

Felnőttünk. Megtanultuk olvasni a betűket és a pénzt. Megtanultunk választani és dönteni. Visszük és alakítjuk sorsunkat. Mi vagyunk azok, akik vezetjük a családot, az országot, a történelmet. Elődeink elfogytak előlünk. Soron vagyunk.

Érezzük az irtózatos semmi súlyát, azt, hogy, szabad tévedni és elbukni, szabad újra csak felállni, szabad követni, megtagadni és elárulni, szabad megkövezni és elviselni, szabad rossznak lenni, okkal ölni és félni, szabad böjtölni és enni lopni, szabad a többiek kárára élni és szabad áldozatot hozni értük. Szabad, mert felnőttünk.