Döbröntei Zoltán és Hódosi Helga kiállítása Nürnbergben
2020 április 29 – május 3
Döbröntei Zoltán kiállítása Münchenben
2020 január 31 – február 2
Döbröntei Zoltán és Hódosi Helga kiállítása Stuttgartban,
a Paulus-Kapelle Keresztény Közösség házában
2019 november 20-24
SZÁZ ÉV MAGÁNY A NAPÚTON
Bíró Edina, Döbröntei Zoltán,
Hódosi Helga és Kiss Viktor
festőművészek kiállítása
A Napút Művészeti Akadémia rendezvénye
Csontváry halálának 100. évfordulója alkalmából
október 4. – november 4.
Losonc, Szabó Gyula Emlékház
984 01 Losonc / Lučenec, Szabó Gyula u. 1. Szlovákia
Megnyitó: 2019. október 4., 17 óra
PhDr. Szabó Kinga köszöntő beszéde
Előadások:
Döbröntei Zoltán: Csontváry szellemi hagyatéka
Kiss Viktor: A Természet ereje Csontváry festészetében
Hódosi Helga: A Napút Művészeti Akadémia 12 évéről
Magdolna Torony 2019. május
A Felámadás ábrázolása
Bíró Edina, Döbrönei Zoltán, Hódosi Helga és Kiss Viktor közös kiállítása
Részletek Puntigán József losonci helytörténész, Csontváry kutató megnyitó beszédéből:
(A teljes szöveg: megnyito_PJ )
“…A nagybetűs Nap esténként sötétbe boruló fényjátékkal búcsúztatja el az elmúló, a nem is egészen jelképesen halálba induló kisbetűs napot, azért hogy néhány óra múlva feltámadva, erősödő fényének ragyogásával köszöntse az újat.
Aligha véletlen, hogy a Krisztus feltámadását megjelenítő, ismerős és ismeretlen alkotók által megjelenített képeken szinte ugyanez a fény jelenik meg. Nem képeznek kivételt a jelen kiállítás festményei és művészei sem. A halálon túli lélekvilág, az elhalt test fölé hajló, a feltámadást hírül adó angyal általuk képi formába öntött üzenetével.
Világunk teremtője úgy alkotta meg földi képmását, hogy gondolatainak szerves részévé tette a halálon túli életet, az abból való visszatérés reményét. Az ebben való hit, az ezt számos formában megfogalmazó vallások, vallási irányzatok egyidősek az ember földi létével. Ennek története során a sugárzó Nap gyakran isteni lényt megillető tulajdonságokat is kapott, ami egészen természetes, hiszen ez a földi életünk forrása, a fénye áthatja mindennapjainkat.
A 19. század második felében divatba jött plen-air a szabadban való festést, a természetes fény megjelenítését helyezte előtérbe. Egyik magyar képviselőjeként Csontváry kortársát és barátját, a Kisszebentől alig 20 km távolságban Szinyeújfalun született Szinyei Merse Pált jegyzi a művészettörténet. Az irányzat elveit magáénak valló Csontváry túllépett ezen a szinten. Kaszás Gábor, művészettörténész szerint „…szemben a kor plein air gyakorlatával, nem véletlenszerűen, hanem gondos mérlegeléssel választotta ki témái helyszíneit. Szembefordult a plein air festés addigi gyakorlatával, és a pillanatnyiság helyett a Nap útját összegző, azt szublimáló természet utáni tanulmányokat hozott létre“.
… Színtanulmányaimat Münchenben nap nap után nagyobb arányokban a Napból merítettem és olyan nagy eredménnyel gyűjtöttem a plein-airre vonatkozó színfokozatokat, hogy fél év múltán Karsruhéba mentem és ott Kallmorgennel ismerkedtem meg … egy német profeszornak előbb kellett megtudnia azt, amit a világnak csak 15 évi gyakorlat után nagy titokban mutattam be keretek nélkül. A plein-air színeken kívül hátravoltak a világító és a vakító fehér színek melyeket később Keleten és Egyiptomban fedeztem fel, azaz a Pozitívum segélyével találtam meg“.
„Vannak még szép fényei?” – kérdezte Csontvárytól az említett német professzor. Csontváry nem írta le a válaszát, de a festményein bizonyította be, hogy voltak. Mint ahogyan a jelen kiállítás szerzőinek is vannak. Döbröntei Zoltán, Bíró Edina, Hódosi Helga és Kiss Viktor színvilága egyedi, a fényeik természetesek. Az itt bemutatott alkotásaik közös kiindulási alapját egy régi szláv ikon, a „feltámadás angyala“ ábrázolása képezi. Csontváryra emlékeztető színhasználattal.
Csontváry tiszta, olajmentes, pasztellesen csillogó festékeket használt, festményeinek felületét nem lakkozta. A helyi emlékezések szerint gyakran látogatta a Gácsi várkastély parkját, ahol növényeket gyűjtött, melyeket gyógyszerészeti ismereteivel színei elkészítéséhez használt fel. Élt azzal a lehetőséggel is, hogy korában Gácson működött az egyik legnagyobb európai posztógyár, ahol növényi alapú színező festékeket használtak. Szinte bizonyos, hogy festményeinek egy részét a kiváló minőségű gácsi posztóra festette és azokhoz használta a gyár festékeit.
A témával foglalkozó budapesti Végváry Zsófia, művészettörténeti doktorjelölt vizsgálatai szerint Csontváry különleges színkeverési technikát alkalmazott. Festményei festékrétegében a „legtöbb esetben kék, piros és sárga, nagyobb méretű, átlátszó, anilin alapú festékszemcsék helyezkednek el; melyek idézik a fény spektrumát, vagyis a prizma által bontott szivárványszínek „színezett üvegként” való megjelenését. A Newtoni 3 alapszín és a Csontváry által használt spektrum színek adják a Napút, vagyis a Nap útjának alap színképét a kiegészítő színekkel, mely színekből leírható a szemünk által látott világ.
Csontváry egyedisége így nem csak különleges témaválasztásánál figyelhető meg, hanem az egyedi anyaghasználatnál is.“ – állapította meg a kutató.
Aligha véletlen, hogy a kék, a piros és a sárga ezen kiállítás alkotásainak is meghatározó színe lett.
Az elsősorban az égi világ szereplőit megjelenítő ikon eredendően bizánci jellegű szentkép. Történetének egyik fontos fejezete a szláv népek lakta területen alakult ki, a keleti keresztény egyház táblaképe lett. Nagy Szent Bazil, a keleti típusú szerzetesség egyik kialakítója szerint: „Amit a szentbeszéd mond a fülnek, azt mutatja meg csendben az ikon.”
Jézus Krisztus feltámadásának nem voltak tanúi. Az írások csak azt örökítették meg, hogy a sír, ahová elhelyezték üres volt. Az örömhírt egy angyal közölte! Az esemény, annak titokzatossága mindmáig kiemelt témája a művészetnek. Csontváry önmagában nem örökítette meg ezt, de pl. a Fohászkodó üdvözítő (1903) c. alkotásán felfedezhetőek a kereszténytörténet elemei. Az Ószövetséget Mózes és a törvénytáblája, az Újszövetséget Jézus prédikációja, imája, a tanítványok, a keresztet idéző fa, a sírra utaló kő és a siratóasszonyok jelenítik meg.
(…)
Az üstökös kemény magjából a Nap melege gerjeszti azt világító csóvát, melyet föld embere áhítattal átitatott csodálattal néz. A kis fekete magot a Napút fénye táplálta, melyből Csontváry egy fényekből és színekből álló, alkotásokkal telített csóvát alkotott meg. Maga is üstökössé vált!
Ahogyan az üstökös eltűnik az égbolton és csóvát húzva hagyja maga a jelét, úgy hagyott visszautasíthatatlan és megmásíthatatlan jelet maga után Csontváry is. Ahogyan az üstökös sem térhet le a pályájáról, úgy ő sem térhetett le arról a pályáról, amit a sors szabott ki neki.
„Kell, hogy az embernek megadassék a képesség a szép felismerésére, a gyönyörűségre. Ezt elérheti, ha tisztán vannak tartva az érzései, ha szerényebben, kevesebb munkával megél s ráér a pihenésre s a pihenésben a bölcseletre, az isteni természet ismeretére.” – Csontváry gondolatát idézve, a jelen kiállításon bemutatott feltámadás misztériumát elemezve tegyük ezt itt mi is!
Megköszönöm a figyelmüket, a lehetőséget arra, hogy itt lehetek. Zárásul engedjék meg, hogy egy apró ajándékot adjak át az Akadémia tagjainak. Csontváry nyomait keresve többször felmehettem az egykori gyógyszertára padlására, ahová számos, általa kevésbé jónak tartott festményét száműzte, melyek nagy része később az épület udvarán tűzhalálban pusztult el.
Az épület mai tulajdonosai úgy engedtek fel, hogy ott már úgysem lehet semmit találni, ami érték volt, azt már előttem elvitték. Ennek ellenére néhány korabeli gyógyszeres üveg mellett a padlás porában ráakadtam erre a kis festménykeret darabra, melyet elhozhattam onnan. Azt, hogy melyik Csontváry festményéhez készült keretből maradt ott nem tudom. Azt viszont igen, hogy ez is egy apró jel, üzenet arról, hogy Csontváry akkor ott volt és ma itt van közöttünk.
(Puntigán József, Losonc)
